A baba látása és korai fejlesztése

Az ember egyik legfontosabb érzékszerve a szeme. Becslések szerint ez a rendkívüli szerkezet közvetíti a külvilágból érkező információ 80-85 százalékát.

 

A látás fejlődése

A méhen belüli vizuális ingerlés nagyon korlátozottnak tűnik. Valamennyi fény nagy valószínűséggel átjut az anya hasi szövetein, ezért a méhen belüli környezet nem teljesen sötét. Az egyhetes újszülött retinájának csak a perifériás részei érettek, maculája (ez az éleslátás helye a szemben) még fejletlen.

Bár az újszülött fejletlen látórendszerrel születik meg, azonban a vizuális világa gazdag. Az első hónapokban elsősorban a szülő száját, ajkát, mosolyát, orrát, valamint a saját kezeit, ujjait, lábujjait nézegeti a legszívesebben. Az édesanya emlője körüli udvar azért sötétebb színű, hogy a csecsemő könnyen megtalálja a cicit szopizáskor. A legfrissebb kutatások szerint a baba sokkal távolabbra is ellát, viszont nem képes fókuszálni! Ennek oka, hogy még nem tudja kontrollálni a fókuszáláshoz szükséges szemizmait. Az első hetekben annál többet érzékel a baba egy adott tárgyból, minél nagyobb a tárgy színeiben a kontraszt. Például sokkal figyelemfelkeltőbb számára egy fehér-fekete mintás takaró, vagy a kontrasztos babaképek, stb. Ezt a tényt jól hasznosíthatjuk a baba mozgásfejlesztése során is. Például ferde fejtartású babákat kontrasztos tárgyakkal, ábrákkal „csalogathatunk” a helyes pozícióba, illetve többek között például az alkartámasz erősítése során is alkalmazhatjuk ezeket a vizuális ingereket annak érdekében, hogy a baba tovább tartsa meg a kívánt pozíciót.

 

Hozzávetőlegesen így változik egy baba látása az első hat hónapban (forrás: origo.hu)

 

 

 

 

 

 

A vizuális figyelem fejlődése

A baba 4 hónapos korától kezdve képes egységként felfogni az emberi arc részleteit. Kb. 3-5 hónapos korától különböző arckifejezéseket is képes megkülönböztetni, ismerős arcot már differenciálni tud az idegentől. Kb. 3-4 hónapos korától lassan mozgó tárgyat 180 fokban képes követni, és kb. 6-8 hónaposan folyamatosan kíséri szemével a mozgó tárgyakat.

A második hónaptól kezdődik a csecsemőkor, ekkor van vége az újszülöttkornak. A baba látása és a hallása is egyre jobban működik, következésképpen a körülötte lévő világot is egyre nagyobb érdeklődéssel figyeli. Fényre, hangra, mozgásra odafigyel, a mozgó nagyobb tárgyakat és a körülötte lévő embereket rövid ideig képes követni a tekintetével. Mivel a szemlencse ekkor még nem fókuszál tökéletesen, így a látása még homályos, továbbá a két szem együttes mozgása is koordinálatlan. Mindent fordítva lát, mert a szemben eredendően fordított kép keletkezik. Később tapasztalati úton tanulja meg az agy, hogy ezt a képet megfordítsa a valóságnak megfelelően. A babák ebben az életkorban „rövidlátónak” mondhatók, mert a tőlük kb. 30 cm távolságra lévő dolgokat látják a legpontosabban – nagyjából ekkora távolságra van szopizás közben az édesanya arca. A látás élességét hátráltatja az is, hogy a szemből az agyba vezető idegpályák még éretlenek. A babák kb. 3 hónapos korukra lesznek képesek arra, hogy a két szem működését összehangolják, és kb. 7-8 hónapos korukra, nagyjából a mászás megkezdésének idejére közelíti meg látásélességük a felnőttekét.

A babáknál az első két hónapban a szemek gyakran nem egy irányba néznek, sokszor keresztben állnak, ennek az az oka, hogy a szemei mozgását még nem tudja koordinálni. Amennyiben két hónap után is fennáll a jelenség, érdemes szemorvoshoz fordulni. Ahhoz, hogy a baba egyre inkább háromdimenzióban lássa a világot, a szemek koordinációja mellett az idegrendszer érésére is szükség van.

A vizuális ingerek agyi feldolgozása

A látásért felelős érzékszervünk a szem. Az ép szem önmagában mégsem elég a látás működéséhez. A szembe beérkező ingereket a látóideg és a látópálya vezeti el az agykéregbe, ahol az ingerfeldolgozás történik. Jól megvilágítja ezt a folyamatot például egy ismert személy arcának felismerése. Ennek az összetett folyamatnak bármelyik részfunkcióját érintő sérülés megzavarja a látás működését, és olyan problémát okoz, amin sem a szemüveg, sem más optikai vagy egyéb segédeszköz nem segíthet. Gyógypedagógiai terápiával (látásstimulációval, látásneveléssel) sok esetben javulás érhető el, különösen ha a korai időszakban történik, amikor még az agy nagy mértékű plaszticitására (alkalmazkodóképességére, rugalmasságára) építhetünk.

 

Problémára utaló jelek, amikre szülőként érdemes odafigyelnünk!

•  spontán vizuális érdeklődés hiánya – akár megszokott otthoni környezetében, akár új helyszínen nem nézelődik, nem tekintget különböző irányokba, hanem lehajtja a fejét, vagy egy fényforrást bámul hosszan, vagy céltalanul egy irányba fordulva tartja fejét és tekintetét
• rövid idejű vagy felületes fixáció – a gyermek az arca elé tartott tárgyra vagy arcra nem néz rá, vagy ha igen az csak felületes pillantás, nem intenzív figyelmes fixáció. Az 5 másodpercnél rövidebb fixációt tekintjük diagnosztikus értelemben túl rövidnek.
• hiányzó vagy atipikus vizuális reflexek (pl. nysztagmus – „szemtekerőzés”)
• látótér egy részének előnyben részesítése
• vizuálisan vezérelt tárgy után nyúlás problémái (szem-kéz koordináció)

 

 

Látásstimuláció

A látásstimuláció nem más, mint az agykérgi feldolgozás és a szemmozgató izmok fejlesztése, erősítése. Területei a vizuális figyelem -, a vizuális megfigyelőképesség -, a vizuális differenciálás -, a fixálás -, a tekintetváltás -, a pásztázó szemmozgás -, az iránykövetés -, valamint a szem-kéz koordináció fejlesztése. Minél korábban kap az agy látókérge stimulációt, azaz ingerlést, annál jobb az esély a látási funkciók felélesztésére, az idegi kapcsolatok kialakulására. A látásstimuláció általában besötétített szobában történik, erőteljes, élénk vizuális ingerek biztosításával. Például zseblámpa fényének követése, karácsonyi díszek, diszkógömb (tükörgömb), stb… fényére fókuszálás, követés, világító tárgy után nyúlás/elengedés, stb.

Látás és mozgás

A látás és a mozgás szorosan összefüggő folyamatok. A látószerv a mozgás kezdeményezésének és szabályozásának fontos érzékszerve. Összefüggésben van a mozgáskoordinációval, az egyensúlyozással, továbbá a térbeli tájékozódással is. A tárgyakkal történő kapcsolatba lépés, a kézmozgás fejlődése (szem-kéz és kéz-láb koordináció), továbbá a környezetünk teljesebb megismerése a járás kialakulásával szoros összefüggésben, a látószerv szabályozása mellett történik. Éppen ezért a látás kialakulása a fejlődés során nemcsak az érzékelés-, hanem a mozgásfejlődés, továbbá a magatartásbeli aktivitás kibontakozásának szempontjából is alapvető fontosságú.

 

A kontrasztos baba könyvek rendkívül jól fejlesztik a vizuális figyelmet, a fixálást, továbbá a pásztázó szemmozgást és a két szem együttmozgását. Eleinte helyezzük a könyvet a baba arcától kb. egy arasznyi távolságra, majd hónapról-hónapra növeljük ezt a távolságot. Nagyon jól használható abban az esetben is, ha például a baba csak egy irányba fordítja a fejét és a tekintetét. Ebben az esetben arra az oldalra helyezzük a könyvet, amelyik oldalra nem szívesen néz a baba, így csalogassuk a kívánt oldalra. A kontrasztos képeket bármeddig nézegetheti a baba, ezzel nem tudjuk „túlingerelni” az idegrendszerét. Akár a kiságyába is tehetjük, majd később a kezébe is adhatjuk, hogy saját maga „lapozgassa”.

 

 

Molnár Krisztina

gyógytornász, tiflopedagógus

 

Mackógyógytorna a babaszemnek kontrasztos népművészeti elemekkel és a Mackógyógytorna – kontrasztos puha babakönyv megrendelhető a Webáruházunkban.