Hemiparesis (féloldali végtagok mozgásban való elmaradása)

A hemiparesist keletkezése szerint két csoportba osztjuk, melyből az elsőt mutatom be:

1. A cerebral paresis eredetű hemiparesis/hemiplégia
2. A felnőttkori hemiplégiás/paretikus állapotok, melyek egyik leggyakoribb oka a stroke

A CP eredetű hemiparesis/hemiplegia

Hemiparesis/ hemiplegia elnevezés alatt a féloldali végtagok mozgásban való elmaradását értjük. Az „elmaradásnak” különböző fokozatai lehetnek: enyhe, középsúlyos és súlyos sérülésig. A parézis és plégia szóhasználat is erre utal. A parézis szó azt jelenti gyengülés, míg a plégia szó a teljes bénulást takarja. Megemlítendő, hogy a monoplégia néven számon tartott esetek nagy része is hemiplégia, amely csak irányított neurológiai vizsgálat során derül ki. A sérülés mindkét azonos oldali végtagra kiterjed, de a felső végtagok érintettebbek. A CP-s kórképek 1/3-a érintett, túlnyomó többségük érett újszülöttekből kerülnek ki.

Szinonimák: hemiplégia infantilis, infantilis spasztikus hemiplégia, kongenitális hemiplégia, hemiplégiás rigiditás, felső végtagi monoprézisek.

Eleinte petyhüdt, hyporeflexiás végtagok figyelhetőek meg, később spasztikussá válnak. A bénulás fokának és az izomtónus eloszlásának mértéke az egyes testrészeken nem azonos, disztális részen kifejezettebb, mint a törzshöz közelebb. A hemiparetikus csecsemőknél általában korán megjelenik a kézpreferencia. Mindig csak az egyik kezüket használják, csak egy kézzel nyúlnak a játék után. Különböző fokozott, kóros reflexek alakulnak ki, zajra, hirtelen erős ingerre fokozott reakciókészség figyelhető meg. Gyakoriak továbbá az akaratlan, kóros együttmozgások. Jellemző a Wernicke-Mann tartás, amely azt jelenti, hogy vállban a törzshöz szorul a felső végtag (adductioban), a könyök hajlítva van a mellkas előtt, a kéz ökölben, a csukló és a hüvelykujj tenyéri hajlításban (volárflexió) van. Jellemző az apraxia, vagyis a motoros ügyetlenség a kézben, tehát a kéz finommozgásai sérülnek, nincs differenciált ujjmozgás. Flexiós kontraktúrák alakulhatnak ki idővel a váll-, könyök- és csípőízületben. Az alsó végtag extenziós tartásban, a lábfej equino-varus tartásban (dongaláb), vagy valgus tartásban (belső lábélen terhelés), a lábfej izmai gyengültek, főleg az extenzorok (feszítők). Járásnál az érintett oldali láb nyújtva, mereven kifelé köröz (cirkumdukáló), hiányzik a fiziológiás együttmozgás a felső végtagokkal. Az aszimmetrikus tónus és tartás miatt gyakori a szkoliózis, vagyis a gerincferdülés. Nagyon gyakori hemiplégiásoknál a Neglect szindróma, ami annyit jelent, hogy az érintett oldalt figyelmen kívül hagyják, amely testséma zavarhoz vezet. A leggyakoribb társtünetek, amik megjelenhetnek: epilepszia, strabizmus (kancsalság), percepciós zavar, beszédfejlődési zavarok (dysathria), mentális képességekben való elmaradás, magatartási zavarok, tanulási nehézségek, ritkábban facialis parézis (arcidegbénulás).

A  hemiparézis/ hemiplégia rehabilitációja

A korai életkorban kialakuló hemiparesis esetén kiemelkedő fontossága van a korai fejlesztésnek. A korai fejlesztés a 0-6 éves korú, eltérő fejlődésű gyermekek tervszerűen felépített programja, amely komplex diagnosztikai vizsgálatot és különböző terápiás szolgáltatásokat foglal magában.

A korai fejlesztés célja, feladata a prevenció, vagyis megelőzni bizonyos tünetek manifesztálódását, újabbak kialakulását, elősegíteni a gyermek fejlődését.

A fejlesztés alapja mindig komplex vizsgálat. A korai diagnózis esélydiagnózis, amely alapot ad a fejlesztő munka megkezdéséhez. A gyermek alapos megismerése nélkülözhetetlen a fejlesztő foglalkozások megkezdéséhez. A gyermek aktuális fejlettségi szintjéről a szülőnek korrekt tájékoztatást kell kapnia. A megsegítésnek, fejlesztő munkának családközpontú gondoskodásnak kell lenni. A szülőt szükséges bevonni a fejlesztő tevékenységbe.

A fejlesztés során mindig a legközelebbi fejlődési szintet kell megcélozni. A következetesség, a megkövetelés ugyanolyan fontos a sérült kisgyermek nevelésében is, mint az ép esetén.

Egyre többet találkozunk a mozgás szerepének hangsúlyozásával. Számos tényező indokolja a természetes mozgások bevonását a terápiás és fejlesztő eljárásokba. Már Piaget és Brunner is kiemelkedő szerepet tulajdonít a gyermek önálló cselekvésének. Piaget a megismerés forrásának tartja azokat a koordinált cselekvéssorokat, amelyeket sémának nevez, és Brunner is az aktivitást hangsúlyozza.

A kutatások szerint az újszülött nem képes elkülöníteni a testéből – azaz a belső környezetéből – és a külső környezetéből származó ingerületeket. A mozgásból származó és a mozgások révén keletkezett érzékletek, bőr- és izomérzékelések, valamint az egyensúlyérzékelés vezető szerepet tölt be ezeknek az információknak a differenciálásában.

F. Affolter szerint 0-6 hónapos korba a taktilis-kinesztéziás terület kap nagy szerepet, ugyanis itt alakulnak ki az első rendezési sémák. Hasonlóan korán érik a propioceptív és vesztibuláris rendszer. Nem véletlen, hogy tanulási és magatartászavarok hátterében megtalálhatók a gyenge mozgáskoordináció, egyensúlyérzékelési és téri orientációs zavarok.

A csecsemő mozgásában már az első hetekben szerepe van a mozdulatokból eredő és az idegrendszer felé áramló információknak. Ezeknek a raktározása, feldolgozása, összehasonlítása új – a mozgásból fakadó – információkkal hozzájárul a csecsemő mozgásának fejlődéséhez, amely tehát nem kizárólag automatikus szabályozás alapján zajlik le. A genetikai program magában hordozza azt a hatást is, amelyet a központi idegrendszerbe áramló információk fejtenek ki az agy fejlődésére.

A csecsemő-magatartás legfontosabb mércéje a mozgás fejlődése. Sherrington megfigyelése is azt bizonyítja, hogy a mozgás alapjául az izomérés, az izomreceptorok működése szolgál. Sok megfigyelés szól amellett, hogy megfelelő mennyiségű külső inger, mozgatás, hang és fény, gyorsítják a fejlődést.

A mozgások terápiás felhasználásának jelentősége abban áll, hogy maximálisan beilleszthető a gyerek életkorához igazodva az elsődleges tevékenységébe, a játékba. Kihasználva ezzel az öngyógyító mechanizmusát.

A legelterjedtebb fejlesztési módszerek: Gyógytorna,  DSGM Dévény szakgyógytorna, CIMT, Elektroterápia, Cranisacralis terápia, Konduktív pedagógia, Katona módszer, Bobath módszer, Galileo terápia,  Hippoterápia (lovas), Hidroterápia (vizi terápia), Zeneterápia, Alapozó terápia, Ayres-terápia, Bazális stimuláció,Ortézisek, Segédeszközök stb.

Magyarországon számos módszert alkalmaznak a korai fejlesztés területén. Mivel az egyes sérülés típusok, illetve a gyerekek személyisége is nagyban különböznek egymástól, így mindenkinek más-más terápiás eljárás mondható sikeresnek.