Gyermekgyógytorna, kinek és miért?

A mozgás az ember lételeme bármilyen életszakaszban is járunk, de különösen fontos ez 0-2 éves kor között. Szülőnek nem feladata megállapítani hogy milyen a baba mozgásfejlődése, hisz ezért vannak a szakemberek.

Fontos, hogy diagnózis felállítására csak orvos jogosult, gyógytornász mozgásvizsgálatot végezhet. Véleményem szerint a szakembereknek az az egyik legfontosabb feladata, hogy tájékoztassa a szülőt, hogy az a probléma (ha van probléma) amit észlel a mozgásfejlődésben milyen mértékű és mik lehetnek a következményei.

Hisz minden relatív és nem mindegy, hogy az a tét az hogy:

– nem tanul meg járni vagy

– rosszul fogja terhelni a lábát és ebből testtartásbeli, ízületi problémái lehetnek vagy

– nem ő lesz a legjobban mozgó gyerek az osztályban.

 

Milyen céllal?

A gyermekgyógytornát aszerint, hogy kinek és milyen céllal alkalmazzuk, 3 nagy csoportba osztanám (csoportokon belül is lehetne még több alcsoportot alkotni):

1. A diagnózissal rendelkező gyermekeknek (szerzett vagy veleszületett neurológiai, ortopédiai probléma), mely esetben a maximális mozgástudás megtanítása a cél és kötelező.
2. A minimál diagnózissal (enyhe izomtónus vagy más enyhe problémával) rendelkező gyereknek, mely esetben a mozgás normalizálása a cél és ajánlatos.
3. Az egészséges gyermeknek fejlesztése ügyesítése, mozgásának tökéletesítése, mely egy lehetőség.

Mindhárom csoportot fontosnak és hasznosnak tartom, de valahol a “2. csoport-A minimál diagnózissal” rendelkezőknél siklik néha félre a vélemények összhangja…. A mozgásdiagnosztizáló orvosok néha bagatellizálnak és azt mondják nem kell törődni vele a gyógytornászok, mozgásfejlesztők meg néha riogatják szülőket azért, hogy a későbbiekben minél nagyobb legyen a siker, öröm. Természetesen a realitás megtartása nem mindig lehetséges és egyszerű, de úgy érzem nagyon fontos törekedni rá!

 

Milyen módszert?

Szerintem nincs jó vagy rossz módszer, hisz minden módszernek vannak tudományos és/vagy gyakorlati alapjai, tapasztalatai és pozitív eredményei. A kulcs talán abban rejlik, hogy mi gyógytornászok melyiket mikor és milyen mértékben alkalmazzuk. A célja mindegyiknek a gyógyítás.

Nehezen lehet szétválasztani, hogy melyik módszer mire hat, mert az emberi szervezet egy egész és minden összefüggésben van egymással. A gyermekgyógytornát a Mackórendelőben aszerint, hogy milyen típusú módszereket alkalmazunk 3  + 1 nagy csoportba osztanám:

1. Manuális terápiák, melyek idegrendszer és kötőszöveti ingerlésen keresztül aktiválják a mozgásokat (Dévény terápia, Vojta terápia, Manuálterápia, Fascia technikák…). Ezeket a terápiákat csak gyógytornászok végezhetik.
2. Aktív gyógytornák, melyek izommunkával, funkcióba hozatallal aktiváljuk a mozgásokat (Aktív gyógytorna,  Bobath terápia, …) Ezeket a terápiákat gyógytornász és egyes gyakorlatokat szülő is végezheti.
3. Szenzoros tornák, melyek különböző ingereken keresztül aktiválják a mozgásokat (Szenzoros torna, TSMT…) Itt a terápiától függ, hogy a gyógytornász vagy házi feladatban a szülő végzi a feladatokat.
4. Kiegészítő terápiák (kinesio taping, Craniosacralis terápia, Talp reflexmasszázs, bazális ingerlések…), és itt nagyon sokat sorolhatnék még.

A mozgásfejlesztésben az egyik nagyon fontos puzzle darabnak tartom az aktív gyógytornát, ami egy kicsit el van hanyagolva! Ezek azok a gyógytorna gyakorlatok, ami egy alapos mozgásvizsgálat után és az egész testet figyelembe véve, egyénre szabottan, nagyon hatékonyan lehet alkalmazni, az egyéni gyógytornában és akár 1-2 gyakorlatot otthoni házi feladatként is lehet adni a szülőnek. Az Aktív gyermekgyógytorna cikkünkben további leírás található.

 

A gyermekgyógytorna foglakozások alatt fontos, hogy a gyerek jól érezze magát, lelje örömét a mozgásban, de ugyanakkor legyünk szülőként és terapeutaként is következetesek és határozottak a “nemszeretem” részeknél, gyakorlatoknál.

 

Kovács Andrea

gyógytornász, Phd jelölt

Mackórendelő szakmai vezető