Gyermekkori evészavarok

A táplálkozás egy újszülött számára nem csak biológiai szempontból létfontosságú folyamat. A szoptatás a legelső interakció az anya és a gyermeke között. A táplálás-táplálkozás körül kibontakoznak azok a kommunikációs elvek és eszközök, ami az anya-gyerek kapcsolatot a későbbiekben is meghatározza. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy a nevelési helyzetek prototípusa.

 

A gyermekkori táplálkozási zavarok nagyon sokfélék és rendkívül gyakoriak. Egy korábbi statisztika alapján a gyermeknépesség 25-35 százalékában fordulnak elő, bár ez az adat valószínűleg alábecsült, hiszen csak azokon az eseteken alapul, amikor a szülők ezzel a problémával fordulnak orvoshoz vagy pszichológushoz.

 

Az étvágytalanság, a „válogatósság”, a „rossz evés” rendkívül gyakori szülői panasz. Ilyen esetekben –ha a gyermek fizikálisan teljesen egészséges – a klasszikus értelemben vett nevelési problémáról van szó. Ennek megfelelően kell felépíteni az evési problémák kivizsgálását, és terápiáját.

 

1. Teljes körű anamnézis felvétel, a probléma feltérképezése
2. Organikus kivizsgálások
3. Pszicho edukáció
4. Pszichoterápia

 

 

Szegleti Gabriella

 

Gyermek pszichológus,

Gyermekkori evészavarok tanácsadó